Nyilatkozat (Budapest, 2007. augusztus)

A Szkeptikus Társaság nyilatkozata az alternatív gyógyászat témakörében

A Szkeptikus Társaság 2006. decemberében alakult. Célkitűzései között szerepel többek között a tudomány eredményeinek, módszertanának ismertetése, valamint a bizonyítatlan áltudományos, ezoterikus praktikák és elméletek nyilvános kritikája – kirívó esetekben akár radikális eszközökkel is.

A „szkeptikus” („kételkedő”) kifejezésen nem azt értjük, hogy semmiben sem lehetünk biztosak. Éppen ellenkezőleg; abban a modern értelemben használjuk ezt a jelzőt, amely a kételkedést a tudományos kutatás egyik fontos elemévé tette. A tudomány szkepticizmusa teszi lehetővé, hogy a bátran felvetett tengernyi hipotézisből a kísérletezések, tesztek, tudományos viták és publikálások során kiszűrődjenek azok, amelyek ellentmondanak az ellenőrizhető tapasztalatoknak, és csak a valóban hatékony gondolatok és termékek maradhassanak versenyben.

Legújabbkori történelmének másfél évtizede alatt a magyar szkeptikus közösség ódzkodott az úgynevezett alternatív, kiegészítő, vagy természetgyógyászati tevékenységek (CAM = Complementer and Alternative Medicine) kritikájától. Ennek elsőrendű oka az volt, hogy még a hiábavaló reménytől se szerettük volna megfosztani a szerencsétlen, sokszor gyógyíthatatlanul beteg embertársainkat. Most sem ez a szándékunk!

Az elmúlt évtizedben azonban olyannyira tért nyertek a gyógyításra használt, senki által sem ellenőrzött szerek, eljárások, hogy az már komolyan a betegek kárát okozhatja. E szerek gyártói, forgalmazói, az eljárások gyakorlói ezzel párhuzamosan mértéktelenül torzított képet festenek a bizonyítékokon alapuló orvoslás (evidence based medicine) gyakorlatáról, ami komoly bizalmi válságot idézhet elő. Ezzel pontosan ők ingatják meg a betegek reményeit azokban a hatékony kezelésekben, gyógyszerekben, amelyek pedig csak szigorú követelmények teljesítése után kerülhettek alkalmazásra, forgalomba.

Az úgynevezett alternatív medicina egyáltalán nem egységes terület. Eljárásaik, elméleteik egymással sokszor gyökeresen ellentétesek – többnyire még a szűkebb részterületeken belül is. Ez elkerülhetetlenül következik abból, hogy elképzeléseiket nem vetik össze a tapasztalattal, nem folytatnak teszteket, elméleteiket nem publikálják, és nem vitatják meg még szakmabéli társaikkal sem. Egységes alternatív medicina nem létezik!

Az emberek elítélik azokat a cégeket, amelyek élelmiszereket forgalmaznak a szabályokat megkerülve; viták folynak arról, hogy szabad-e egyes engedélyezett gyógyszereket patikán kívül forgalmazni; milliós kártérítési perek folynak hibázó orvosok, vagy a gyógyszerek mellékhatásai miatt. Mindeközben érthetetlen módon belenyugszanak abba, hogy étrend-kiegészítőként forgalmazzanak olyan szereket, amelyeket aztán az interneten nyíltan a rák, a cukorbetegség, a vakság, az AIDS, a vírusos fertőzések és az allergiák ellen ajánlanak – mindezt mindenfajta klinikai toxikológiai és hatékonysági vizsgálat nélkül!

Mindemellett az alternatív irányzatok burjánzása annak a jele, hogy valami nincs rendben a mai orvoslási gyakorlattal. Az alternatív gyógyászok egy része – bár közel se mindegyikük – sokkal személyesebben foglalkozik a pácienseivel, mint ahogyan az a hivatalos orvoslás során történik. Az emberek pedig igénylik a törődést, és a CAM páciensek pedig gyakorlatilag ezt fizetik ki a kezelés során. A hivatalos egészségügynek okulnia kellene ebből a gyakorlatból anélkül, hogy átvenné a CAM bizonyítatlan, sokszor kifejezetten káros praktikáit.

Kritikai fellépésünket azért is fontosnak tartjuk, mert félő, hogy a jelenlegi szemérmesen megengedő szemlélet következményeként előbb-utóbb felpuhul mind a hivatalos kutatás szigorú követelményrendszere, mind a törvénykezés. Ennek a jelei már ma is kitapinthatók. A tíz éve módosított egészségügyi törvény a CAM szabályzásával – még ha eredeti célja egészen más volt is – óhatatlanul legitimált nyilvánvalóan misztikus és áltudományos praktikákat. Ezen kívül az egyszerűsített engedélyeztetési lehetőség bővítésével kiskaput nyitott olyan gyógyszerek bejegyzéséhez, amelyek semmilyen toxicitási és hatékonysági teszteken nem mentek keresztül. Külföldi példák is arra utalnak, hogy a kutatóintézetekben és a gyógyszereket engedélyező hivatalokban sajnos egyre nagyobb teret nyer a szakmai lazaság. Ez súlyos veszélyeket rejt magában, amelyek mellett szintén nem kívánunk szó nélkül elmenni.

Mi úgy tartjuk, hogy a választóvonal nem a hivatalos és az alternatív orvoslás, hanem a hatékony és a nem hatékony orvoslás között húzódik.

A törekvésünket tehát ugyanazok a laikus kérdések motiválják, amelyeket más termékek, szolgáltatások esetén a fogyasztók sokkal inkább feltesznek maguknak: „Azt nyújtják, amit ígérnek? Érdemes ezért pénzt kiadnom? Nem veszélyeztetem ezzel magamat, családtagjaimat?”

Budapest, 2007. augusztus
Szkeptikus Társaság